Le is út, fel is út... :)

San Fransiscoban a Motel 6-ban szálltunk meg. Ez volt eddig a legnyomibb szállásunk. Tiszta lepratelep volt az egész.
Ma reggel, vasárnap lévén elmentünk misére. Legalábbis mi azt hittük, hogy oda megyünk.
A templom előtt már sorakoztak a hatalamas pálmaágat tartó ministránsok (legalábbis mi azt hittük, hogy ministránsok).
Mikor bementünk egy nő beszélt. De ha így jó neki, akkor beszéljen. Kezünkbe nyomtak egy pálmaágat, a passió szövegét és az egész miserendet.
Ezután a pálmaágak megszentelése után körmenet volt a templomban. Nagyon ünnepélyes volt az egész. Magas, vastagabb falak voltak, és a mennyezetről kékes-zöldes-sárgás szalagok lógtak le, amelyeken a fény játszott, ahogy fújta őket a szél. Nagyon érdekes látbány volt. A misét is a nő kezdte el mondani. Nem kellett sok, hogy rájöjjünk, anglikán misén vagyunk...
DE! Anglikán mise ide, vagy oda, olyan ünnepélyesen csináltak mindent, hogyha mi, katolikusok fele ennyire jól csinálnánk... Hát... Sokat lendítene az egészen. De a magyarok katolikusok, de talán a többiek is, csak ilyen lecsupaszított izét ismernek, a nagy ünneplést nem :( Ezek az anglikánok értettek hozzá.
A másik dolog ami nagyon tetszett, hogy a passiót nem énekelték, hanem felolvasták, és a nép szövegét mindig a nép olvasta, együtt, valamint volt egy rész, amit szintén, ami azt jelentette, hogy "Uram, kész vagyok veled/érted(?) a börtönbe vagy a halálba menni". Nem tudom, hogy pontosan fordítottam-e, de ezt is a nép olvasta, valamint egy jó adag sorral később azt is, hogy "feszítsd meg!". Ez a fajta passió nekem nagyon tetszett! Ilyet még nem láttam. Teljesen át tudtam érezni, és végre itt is megértettem, hogy értem halt meg, az én bűneimért, én voltam az, akimiatt "bevállalta" a keresztet. És mi a hála? ... Hát ezt szerintem most itt fejezzük be (és a blognak sem ez a célja)
Ezután elindultunk San Fransisco utcáin. Visszamentünk a tegnap már félig bejárt piacra, a pierre 39-re. Ott sétáltunk, meg néztünk, halásztunk ezt meg azt.
Utána a vilamos múzeumban folytattuk. Itt csak 4 villamos vonal van, viszont egyik villamosban sincs motor, hanem a föld alatt egy nagy kötél húzza őket, így ha elmegyek a villamossín mellett, akkor hallhatom, hogy jön-e vagy nem.
Elmentünk a Walt Disney múzeumba is, ahol épp Hófehérkekiállítás volt. Na, azt nem néztük meg, viszont elmentünka gift shopba. Az már jobb volt, csak kevés volt a Plútós dolog, a küssdenfroschról meg nem is hallottak még.
Mivel itt drága volt a kaja, visszamentünka partra enni. Végre.
És ezután jött csak a java. Elementünk a Golden Gate-hez. Átmentünk a hídon, és felmentünk egy hegyre, ahonnan le lehetett fotózni. Mikor megláttam a hegyen kiálló sziklákat, és láttam, hogy miylen szépek, elkezdtem lefotózni azokat is. Az emberek kicsit sem nézhettek hülyének, hogy ott van a Golden Gate, én meg háttal állok neki, és valami kavicsizét fotózok. Na, de geológusnak születni kell, és megtalálni az igazán szépet. Mi lenne, ha mindneki geológus lenne?!... Hát ez az. Akiben nincs geológus vér, az nem is létezik. (mondanák a bölcs kínaiak)
Most Palo Altoban vagyunk, a Stanford mellett. Az idevezető utat végig aludtam, de mikor kinyitottam, akkor egy Apple boltot láttam. Valahogy rögtön beleszerettem a helybe, és elkönyveltem volt magamban, hogy jó helyen vagyok. Láttam Vans boltot is. Egy olasz étteremben vacsoráztunk, és én rákot meg csirkét ettem. Megint. És megint mindenki jól bekajált. Megint...
Zárom is hosszas soraimat.

Felsugárzás, egy fő.

San Fransisco

Hihetetlen, de igaz. Magunk mögött hagyva a hideg Salt Lake City-t és az egész Sziklás-hegységet, eljutottunk a meleg, ám este még mindig hideg San Fransiscoba.
http://youtu.be/bch1_Ep5M1s
A mai nap tulajdonképpen csak a repüléssel telt, és még késtünk is egy órát, mert phoenixben (főnixben) nem volt pilótánk... Nem is értem, hogy miért történhet ilyen.
A repülőúton láthattuk a Grand Canyont a levegőből.
Mikor megérkeztünk, felvettük a kocsit, és elindultunk várost nézni. Az egyik kikötő résznél álltunk meg, és ott vacsoráztunk, halat természetesen. Jött a pincér, aki megjegyezte, hogy az akcentusunkból úgy ítéli, hogy nem itteniek vagyunk. Mondtuk neki, hogy nem, mert magyarok vagyunk. Erre elkezdett magyarul beszélni. Az apja, egy bizonyos Menyhért, nagyon régen diszidált, és elvett egy amerikai nőt. Úgy megörült nekünk, hogy rögtön elmondott egy mondókát, majd akárhányszor leittunk az italunkból egy kortyot, rögtön elvitte a poharat és megtöltötte, persze csak egy üdítő árát számolta fel. Hozott nekünk ingyen levest is. valamilyen sajtleves szerű cucc volt, finom, puha kenyérrel. Mint kiderült, a családja szatmárból származik, és vannak rokonaik Kolozsvárott, és még MÁRAMAROSSZIGETEN is!!!!!!! Elmondtam, hogy ott tanítottam táncot a nyáron, mindjárt hozott is egy teli pohár sprite-ot :) Nos, ezen események alapján, nyugodtan mondhatom, hogy jól kezdődik ez a San Fransisco. Nincs más hátra, mint, hogy üvölt sem a holdat, és aludjak egy jót.

(A blogot tegnap este írtam, mikor megérkeztünk a szállásra, de csak ma reggel tudtam feltölteni, mert a szállásunk 3. emeletén, ahol mi is voltunk, nem volt wifi, így reggelig kellet várnom, míg kinyit a recepció)

Kárpótlás

Következzék tehát az esti bejegyzés :)
Ahogy már tegnap megírtam volt, sajnos elmaradt a Yellowstone-ba tervezett kis utazás, helyette viszont az Idaho államban fekvő Idaho falls nevű kis helyen szálltunk meg. Reggel egy kis veszekedés után mentünk tovább Salt Lake City felé. Kerülőúton jöttünk, így láthattuk a Moon Craters Monumentet, ami egy jó nagy, kb 50 hektáros terület, és úgy néz ki, mintha a Holdon mászkálnánk. Innen még követ is hoztam. Ezután egy nagy vízesést láttunk, aminek fel lehetett volna sétálni a tetejére és beállni a két kis vízfolyás közé, de Anya nem szerette volna, úgyhogy nem lett belőle semmi.
A vízeséstől nem messze láttunk egy kis tengerszem nevű képződményt, amelynek annyira tiszta volt a vize, hogy az aljáig le lehetett látni, és nagyon kék volt.
A visszaúton megtanultuk, hogy az itteni wifik először mindig a fuck youjukat hozzák fel, ahelyett, hogy csatlakoznának a netre. Kiderült, hogy a Caroline által fuck younak nevezett izé, az nem ás, mint az F.A.Q. Ma is tanulhattunk valamit.
Visszafelé megálltunk egy bevásárlóközpontban, ahol felöltöztettük Anyát :D így már jogos az a kijelentés, hogy ma csupa szépet láttunk :)
SLC-ben már megint a Super 8 nevű motelben alszunk, és holnap 12-kor már ott virítunk a reptéren, hogy 13:04-kor felszálljunk Phoenix felé, ahol átszállunk a San Fransiscoi repülőre. Ez lesz az utolsó repülésünk a hazaút előtt.
Örültem, hogy az otthoniak elmentek moziba, és örültem a kis levélkémnek is :) fel is teszek ide egy naplementés képet.
A mai képeket nem töltöttem át, mert lusta voltam. Majd holnap a repülőn. Vagy nem. Mostmár mindjárt otthon vagyunk és meg lehet nézni az én előadásomban :)
Az áruházban megtudtuk, hogy az Apple TV itt "csak" 100$-ba kerül, ami átszámítva 23.000 Ft. Ez otthon 35.000 Ft-ba kerül az Apple-nél...
A motelben sikerült csoportosítni minden papírt, bár a füzetembe még nem ragasztgattam be őket. Majd a repülőn, vagy otthon. Azért várom már, hogy hazamenjek, egyre jobban gyötör a honvágy. Persze nagyon jó itt is :)
Belegondolva ez az utolsó péntek, amit amerikában töltünk.
Van még 20 perc a péntekből, és láttam, hogy szombatra is van egy levelem. Legszívesebben megvárnám, hogy holnap legyen, de inkább alszom, és reggel bontom ki a levelem :)
Mivel most odakint esik a hó, és félek, hogy reggel is fog, nem tudtam még levideózni az autónkat, de holnap reggel, ha esik, ha fúj, én megcsinálom.
Ha már ilyen tárgyilagos voltam végig, akkor így is fejezem be.
Lényegében egy jó és szép napot tudhatunk magunk mögött, ami valahol kárpótolta a kimaradt Yellowstone-t. Ha belegondolok, oda bármikor lehet emnni, mert tudom, hogy ott van, viszont amit ma láttunk, azt inkább szerencsének lehet betudni (vagy ugye annak a bizonyos kifürkészhetetlen utak egyikének), hiszen ilyeneket nem láttunk volna másképp.
Üvöltöm a Holdamat!
"És most nyugodalmas jó éjszakát, és szép álmokat."

Salt Lake City és Salt Lake Desert - nem lesz Yellowstone

Kedves Naplóm!
A mai nap is igen érdekesen alakult. A Motel 6 nevű helyről elindultunk a nagy sósivatagba. Mivel azt mondták, hogy könnyen kiszáradhat az ember, természetesen gondoskodtam magamnak italról :) 62 oz-s MountanDew :)
Nem mentünk el teljesen a sivatagig, mert még hosszú út állt előttünk a Yellowstone-ig.
A Yellowstone-ba vezető út nem volt különösebben érdekes, át kellett verekednünk magunkat a Sziklás-hegységen, és itt alagutat luxus építeni, így a hegyeket kerülgettük.
Útközben kisebb megállások során - mint például az Idaho falls - Caroline-nal különböző érdekes állatfajokra lettünk figyelmesek. Találkoztunk többek között vizihódpatkánnyal is.
Számomra az állatos kalandok közül a legnagyobb élmény az volt, mikor a Grand Canyonból tovább menve a Bryce Canyon felé este egy szarvast láttunk, aki kijött az út közepére, megállt, ránknézett, majd méltóságteljesen átvánszorgott az út túloldalára. Nem ijedt meg, nem támadott meg, mi sem ijedtünk meg, egyszerüen csak ott volt, közölte, hogy most én fogok átmenni, és mikor megáltunk, kihúzta magát, mint aki megnyert egy csatát és átment.
A másik érdekesség, hogy rengeteg vadlúddal találkozunk. Eddig ilyet csak a Nils Holgerson mesében láttam.
A Yellowstone felé menve, hatalmas hóakadályba ütköztünk, így nem folytattuk tovább az utunkat, így az sajnos kimarad.
Azt hittem, hogy csak amiatt jövök, és ha azt nem látom, akkor nem volt értelme az egésznek.
Most nem ezt gondolom. Annyi szépet láttunk, hogy annyira nem is sajnálom. Kár, hogy nem megyünk, de így majd másokkal mehetek, és így is tökéletes ez a kis "journey", hogy itteni nyelven szóljak, bár a kiejtésem attól még cambridge-i marad :D
Olyan helyen mentünk! Volt ott hóátfúvás meg minden, mellettünk meg egy apró vízerőmű által felduzzasztott folyóból kialakult tó volt, ami olyan nagy volt, hogy a Sziklás-hegység több völgyét is igénybe vette. Olyan volt, mint az X-men filmben Striker laborja meleltti hely (Kolos!). Mindennek tetejében az egész be volt fagyva, a felhők között meg a Hold világította meg a tó jegét.
Yellowstone nélkül de mégis büszkén búcsúzom egy pár képpel. :)

A lelkes alkotó

Erről beszéltem nyuszómuszó!

És ez még csak a kezdet!
This is not the end, this is just the begining :)

Salt Lake City

A Bryce Canyon után egyenesen SLC-be vettük az irányt. Ez, az előzetes 890 km helyett csak 500 km volt, ahol mind az 500-at én vezettem le. A táj egyre jobban változott. A zord sivatagból egyszerre csak egy magas hegy előtt találtuk magunkat, aztán még egy meg még egy. Igen, jó a tipp, a Sziklás-hegység részei voltak. Az út oylan volt, mintha egyenesen neki akarnának vezetni a hegynek, és csak az utolsó pillanatban fordult el.
Még a Bryce Canyonban betelt az SD kártyám, így vettünk egy másikat. Inenntől azt fogom használni.
Megérkezésünk után elkezdtünk mosni. Természetesen itt én örzöm a mosógépeket... Minek jött akkor a két nő?
Most is a mosógéphelyiségből írom a blogomat, melyről hamarosan kép is kerül majd a netnek ezen felületére.

Nos, ennyi mára kedves naplóm. Holnap a Yellowstone következik, ahol remélem megint lesz internet (persze nem a gejzírek tövében, hanem a szálláson...), és újabb szép gondolatokkal tudom hazdagítani a világot.