Éljen a mekis parkoló és az ingyen wifi. Csak GPS-t szerelünk, már megyünk is tovább.
Utálom azt mondani, hogy én megmondtam, de én megmondtam... Legközelebb is és mindig is az első megérzésemre kellene hallgatnom...
Reggel felkelés után elmentünk Gerogetownba. Ez Washington egy külvárosa, olyan, mint Kispest. Kicsi, aranyos, jó épületek, majd töltök fel róla képeket. Ott is reggeliztünk. Olyan helyen ettünk, ami úgy nézett ki, mint egy Grease filmbeli kis hamburgeres. És még finom is volt. Utána vettünk Starbucks Coffee-t, úgyhogy úgy mentem végig az utcákon, mint egy echte amerikai, de persze előtte jól leégettem a nyelvemet.
Utána felszálltunk egy buszra, ahonnan úgy köszöntek el, hogy "have a blessed day". Ehhez nem is kell többet hozzáfűzni.
Utunkat a Lincoln emlékműnél folytattuk. Akárhogy is, azt azért nem szabad elfelejteni, hogy az egész USA-nak George Washington után ő volt a második legnagyobb elnöke. Nagyon szép volt az emlékmű, sok kép készült ott is. Hosszan sétáltunk a Washington emlékmű felé, ahol az előtte lévő tóban persze volt víz. A Washington emlékmű előtt közvetlen van egy kis park az államokkal, ahol lefényképeztem a legfontosabbakat, és kitaláltam, hogy a Kolosnak kéne csinálni egy asszociációs füzetet, szerintem ugyanarra gondolna ő is, mint én. De valsószínűleg ez a füzet sose fog elkészülni.
Tovább, a Függetlenségi nyilatkozatot néztük meg, meg sok más dokumentumot, mint pl a Magna Charta-t. Itt már erőst elegünk volt a sétálásból.
Tovább az Indián múzeumot vettük szemügyre, ami "csak" egy négyemeletes épület.
Utána elmentünk a Kongresszusi Könyvtárhoz, ahol felmehettünk a galériára, de nem volt szabad fényképezni, úgyhogy természetesen jó sokat csináltam. Az elök titkos könyvét sajnos nem sikerült megtalálnunk, de ha megtaláltuk volna, akkor már nem lenne titkos, ugye. Úgyhogy Obama bácsi sokkal tartozik :)
Az Air and Space múzeum sok érdekességet tartogatott. Minden űrkutatással kapcsolatos dolgot megnéztünk. Összesen 45 perc alatt. Szinte csak végigrohantunk, sok anyagot gyűjtöttem, pont ahogy elterveztem. Lehet, hogy sokat tudok, de van még mit tanulnom, főleg a ami az egész történelmét illeti. Jó lenne tudni olyanokat, hogy melyik űrszonda mikor és hova ment, mit látott, stb. De van annyi anyagom, hogy tudok majd miből tanítani. Csak azt sajnálom, hogy otthon nincs ilyen múzeum. Szívesen elvinném oda az osztályomat. De persze már azzal is megelégednék, ha lenne rendes szakirodalom a témában magyarul, ami naprakész. Persze Gábris Gyula nagyon jó könyvet írt, de még fiatalok vagyunk enenk a tudománynak a területén.
Dicséretes azonban, hogy Einsteinről nevezték el a planetáriumot.
Megnéztük a Wright testvéreket is, bár az nem űrkutatás, de ők megérdemelték, viszont volt egy nő, aki először repülte át az Atlanti-óceáni, sajnos a nevét nem tudom, de ő is megérdemelte volna, hogy tiszteletünket tegyük előtte.
A múzeumokkal kapcsoaltban meg kell jegyezzem, nagyon érdekes volt, hogy mindegyikben tisza, rendes környezet fogadott, jófej biztonsági őrökkel és mégjobbfej információs nénikkel. Egyikben sem kellett belépőt fizetnünk. Persze, ha csak az ittenieknek nem kellene fizetniük, tök jogos lenne. De senkinek nem kellett! Mondjam tovább?
A másik érdekes dolog, hogy mikor egyik múzeumból a másikba mentünk volna át, Obama bácsi jött autóval, és természetesen a hozzá tarozó hatalmas kísérettel. Már jóval az érkezése előtt ott voltak a rendőrök, és csinálták neki a helyet. Hipp-hopp Washington utcáit úgy lenyomták, hogy egy légy sem mehetett volna az úton.
Érdekesek ezek a hülye amerikaiak. Jönnek a választások, mindegyik kampányol, hallatja a hangját, és a megfelelő időben leteszi a voksát valamelyik elnökjelölt mellett, majd miután megvan az eredmény, egyik sem hőzöng, egyszerűen elfogadja, és kiáll amellett az elnök mellett akkoris, ha az nyert, aki eredetileg nem volt szimpatikus. Gondoljunk bele Magyarország helyzetébe. Mikor volt az, hogy elfogadtuk a miniszterelnököt, vagy a köztársasági elnököt? Valami mindig nem volt jó. Itt ez nem divat. Megvan az elnök, és utána mindenki elnökként tekint rá, még az is, aki nem bírja. Az európaiak ehhez túl okosak sajnos.
Az Air and Space-ben láttunk Enterprise-os pizzavágót, klingon szótárat, pólót, Enterprise csillaghajós kitűzőt. A nap legszebb része volt :)
Vissszamentünk az állomásra taxival, és kajáltunk, majd letöltöttük az igo térképet. A wifit a mellettünk lévő Starbucksból loptuk. Ezután béreltünk autót, ahol egy nagyon rendes színesbőrű nő volt. Vidám, vicces, kedves volt.
Egy Nissannal megyünk most épp a Niagara felé. Megjegyzem, ez megint egy olyan programja az utitervünknek, amihez egyáltalán nincs kedvem, és ha rajtam múlt volna, bele se vettük volna. Persze, ha megemlíteném, immáron harmadszor is a fejemhez vágnák, hogy akkor minek jöttem el. Nos ez egy nagyon jó kérdés. Persze tudom a választ, de lássuk be, semmi nem lett volna, ha nem jövök el. És itt, most kitérhetünk az örökös dilemmámra és problémámra, hogy kishülyegazdagköcsöghülyegyerek, mit rinyál folyton, örülne neki, hogy idáig eljuthatott, és van olyan szerencséje, mert hányan akarnának még ide eljönni, és nem tehetik meg... És persze ezen is elvitatkozhatnánk, de mintha nem ez lenne a megfelelő hely erre, és nincs is sok kedvem hozzá. Ennél jobban csak azt utálom, amikor azt mondják, hogy hisztis vagyok, és szegény feleségem, meg hasonlók. Hiába modnom, hogy nem... Aztán persze lehet, hogy mégis az vagyok...
A fő probléma az, 18$-ral többért béreltünk autót, mert abban elférnek hátul a csomagtartóban a csomagok, és a hátsó ülésre nem kell tenni csomagot, úgy majd sokkal kényelmesebb lesz a hátul ülőnek. Mondtam, hogyha ezen múlik, akkor ülök hátul. De nem. Csak nagy autót béreltünk, csak a hátsó ülésen vannak a kabátok, a táskák és miegymás, és na, vajon ki ül hátul? Akkor már nem mindegy az az egy bőrönd?... Ezek szerint nem. Inkább megkapom, hogy mit verem 18$ miatt a nyálamat, meg egyszer élünk, és ha a fejem esik a tégla, akkor minek spóroltunk... Megjegyzem, ma biztossá vált, hogy nem kapok diákhitelt, csak áprilisban, de inkább májusban. Nagyon szar (jajj, ezt nem lett volna szabad leírnom, ehelyett a rossz lenne a megfelelő kifejezés) úgy végigmenni amerikán, hogy meglátok valamit, ami tetszik, de annyi pénzem sincs, hogy egy negyed dollárt bedobjak a zeneautomatába a reggelinél. Ilyenkor miért nem kapom meg én a 18$-t? Ha nekik ennyire nem kell?!... De nem. Inkább menjünk nagy csomagtartós autóval... A ráadás, hogy ezek azt hiszik, hogy az a bajom, hogy most nem vezethetek. Csak a Hertz-nél lehet olyan autót bérelni, hogy 20 éves kortól lehet vezetni, ez meg most AVIS-os. Kit érdekel, hogy most nem vezethetek?! Majd fogok még úgyis. Las Vegastól biztosan, és San Fransiscoban is.
De nem baj. Inkább hisztizek és "verem a nyálamat" a 18$-on, sőt, még a blogomon is itt fröcsögök. De amúgy is minek jöttem el?! Maradtam volna otthon! És szegény feleségem, majd jól el kell viselje a hisztimet. Az a baj, hogy ezekre nem írhatnék választ, mert csak sírás lenne belőle. Persze nem az én részemről...
Sajnos űrdongót nem vezethetek, mert azt több száz dollárért lehet csak kibérelni egy napra, és erre még természetesen rájön az adó, a biztosítás és a többi baromság.
Szóval inkább a hátsó ülésen puffogok, és írom a blogomat. Ezek ketten jól elvannak elöl, dehát ezért jöttünk (csak meg ne lássák, mert megy majd a parasztvakítás, hogy áá, nem, ennek semmi köze hozzá...).
Hiába gonodlok azokra, amik most megnyugtatnak, meg azokra, akik nincsennek itt, de itt lehetnének, és Balatonon együtt is leszek mindegyikükkel. És jár is az agyam, hogy mit kéne máshogy csinálnom most, és majd akkor is, ha felnőtt(ebb) leszek. Majd szólok, ha rájöttem valamire.
Tehát e kis intermezzo után, visszatérve a jelenbe, az autón utazunk a Niagara felé, és majd valamikor betérünk egy motelba, de az is lehet, hogy nem, hanem inkább az autóban alszunk. Nem tud senki sem semmit. De ez az elmúlt napokban mindig így volt, hogy semmi sem úgy történt, ahogy megbeszéltük. Elvileg minden úgy történik, ahogy közösen Ők (=Anya) eltervezik... De már megint visszakanyarodtam, ahelyett, hogy a jelenről írnék.
Tehát, hátul, népzenét hallgatva zötykölődünk Buffalo felé, hogy megnézzük a Niagarát. Megpróbálok majd a szálláson további fényképet feltölteni, aztán jelentkezem újra.
Felsugárzás, egy fő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése