Hihetetlen, de igaz. Magunk mögött hagyva a hideg Salt Lake City-t és az egész Sziklás-hegységet, eljutottunk a meleg, ám este még mindig hideg San Fransiscoba.
http://youtu.be/bch1_Ep5M1s
A mai nap tulajdonképpen csak a repüléssel telt, és még késtünk is egy órát, mert phoenixben (főnixben) nem volt pilótánk... Nem is értem, hogy miért történhet ilyen.
A repülőúton láthattuk a Grand Canyont a levegőből.
Mikor megérkeztünk, felvettük a kocsit, és elindultunk várost nézni. Az egyik kikötő résznél álltunk meg, és ott vacsoráztunk, halat természetesen. Jött a pincér, aki megjegyezte, hogy az akcentusunkból úgy ítéli, hogy nem itteniek vagyunk. Mondtuk neki, hogy nem, mert magyarok vagyunk. Erre elkezdett magyarul beszélni. Az apja, egy bizonyos Menyhért, nagyon régen diszidált, és elvett egy amerikai nőt. Úgy megörült nekünk, hogy rögtön elmondott egy mondókát, majd akárhányszor leittunk az italunkból egy kortyot, rögtön elvitte a poharat és megtöltötte, persze csak egy üdítő árát számolta fel. Hozott nekünk ingyen levest is. valamilyen sajtleves szerű cucc volt, finom, puha kenyérrel. Mint kiderült, a családja szatmárból származik, és vannak rokonaik Kolozsvárott, és még MÁRAMAROSSZIGETEN is!!!!!!! Elmondtam, hogy ott tanítottam táncot a nyáron, mindjárt hozott is egy teli pohár sprite-ot :) Nos, ezen események alapján, nyugodtan mondhatom, hogy jól kezdődik ez a San Fransisco. Nincs más hátra, mint, hogy üvölt sem a holdat, és aludjak egy jót.
(A blogot tegnap este írtam, mikor megérkeztünk a szállásra, de csak ma reggel tudtam feltölteni, mert a szállásunk 3. emeletén, ahol mi is voltunk, nem volt wifi, így reggelig kellet várnom, míg kinyit a recepció)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése