Gyors öltözés után (férfi) elindultunk, és nyakunkba vettük New Yorkot. Az Empire State még hatása még mindig nagyon bennem volt. Többnyire ajándék boltokba mentünk. Az egyikbe találtunk egy nagyon jó öngyújtót, aminek zseton formája volt. 12$ volt. Örültem volna neki, de nem vettük meg. Úgyse használnám...
Aztán betértünk egy camera and photos and computer boltba. Rengeteg ilyen van, olyasmi, mint nálunk a 220 volt. Vettünk UV szűrőt, meg megkérdeztük, hogy mennyibe kerülne egy új objektív. 1400$ volt. Otthon "csak" 40 ezer. A végén már belement, hogy 299$-ért odaadja, de e végül nem vettük meg. Az UV szűrőt 99$-ról 40$-ra alkudtuk le... Valamint vettünk egy olyan csatlakkozót, amivel SD kártyáról rögtön át tudok tölteni képet az iPadre, úgyhogy a képvetítő a jobb felső sarokban frissülni fog :) előbb-utóbb.
Láttunk egy BB (Bubba) Gump Shrimp's üzletet. Akkorát röhögtünk. És vettünk is egy pólót. Anya azt mondta, hogy ha nem lennék ott, hazahozná nekem az egész boltot. Mondtam neki, hogy ezen ne múljék... :)
Caroline-tól este a mókusokról hallgathattunk kiselőadást, amibe én aludtam bele. Nagyon sok élményt szereztem, és már nagyon fáradt voltam. MIközben alu
dtam, valahogy mégis odafigyeltem, úgyhogy eljátszottam ezt a nem alszom, majd horkolok és újra nem is aludtam történetet.
New Yorkban megfigyelhető egy érdekes jelenség. Nem tudom, hogy van-e neve, de nem merem elnevezni semminek, bár biztos Lovász-effektus lenne a neve, ha én adnám. De NEM adok neki nevet!
Ez úgy néz ki, hogy a már leesett esőt a szél lefújja a felhőkarcolók tetejéről, így olyan, mintha még mindig esne az eső, pedig nem. Nagyon kicsi cseppekben esik. Mintha olyan spriccelős cuccból szótnák ránk, mint amivel a virágokat szokták locsolgatni. Ez very interessting.
Ma reggel verőfényes napsütésre ébredtünk.
Hülyén is éreztem enmagam, mintha síelésből jönnénk haza, vagy ilyesmi, hogy ma itthagyjuk New Yorkot. De két perccel később már örültem, hogy vééégre.
Megint az Europa Coffee-ban reggeliztünk, de a Starbucks kávé megint elmaradt. majd Washingtonban. Remélem. Persze anyagokat gyűjtöttem, hogy legyen mit beragasztani a füzetkémbe. A Zsófi Anyukája tanácsolja a szülőknek, hogy csináljanak ilyen kis füzetkét és mondassák végig a gyerekeikkel. Én is csinálok iylen füzetet, és majd mesélek a kisbabákoknak, hogy apuka régen hol, merre járt. Valószínűleg nagyon fogja őket érdekelni...
A szállodába visszamentünk, hogy felvegyük a csomagokat és közben megbeszéltük, hogy én biztos nem tartok élménybeszámolót, mert ha este 8 körül elkezdenék élménybeszámolót tartani, akkor másnap délután 3-kor még mindig ott tartanánk, hogy fel sem szállt még a gép, nem, hogy Amerika így meg úgy. :)
Reggeli után kijöttünk a buszpályaudvarra.
Na, akkor egy kis szösszenet, hogy Amerika így meg úgy:
Nincs az a pénz, amiért ideköltöznék. Talán a nyugati partra. De ide semmiképp sem, viszont azt azért lássuk be, hogy az emberek nagyon kedvesek. Ezek a hülye amerikaiak mindig megkérdezik, hogy a furcsa akcentusomat melyik országból hozom, s mikor elmondom nekik, hogy Magyarországról, a következő választ kapom: "Welcome in the United States!" Magyarországon hol van ilyen? Örülnek nekünk, kérdezgetnek, beszélgetünk. Én is! Pedig nem vagyok nagy angolos. Bár ehhez képest elég jól beszélek.
Ma a buszpályaudvaron amíg a lányok nem voltak ott, átadtam a helyemet egy színesbőrű idősebb nőnek. Nem győzött hálálkodni. Onnantól kezdve, akik ezt látták (feketék) előre köszöntek nekem. Pedig csak egy kis apróság volt, kb 10 perccel indulás előtt, tehát már nagyon nem is akartam ülni. És mégis.
A buszpályaudvar egyébként nagyon tiszta volt, a lányok elmondása szerint a WC nagyon higénikus, tiszta volt. Egy dolog hiányzik, az pedig az 1 literes és 2 literes üdítők. Csak fél literes van, és az is horribilis összegért. Viszont tiszta, rendezett, és az emberek nem tolakodnak! Ha összehasonlítom az otthonival, mondjuk az egri utazóközönséggel, hát, no comment. ott megy a nyomorgás, az anyázás, a tolakodás, "ha hagysz 6 centi szünetet, már nem sorban állsz, bámészkodsz). Itt nyugodt mindenki, minden működik. Ez a legjobb az egészben! Lehet, hogy az Európai ember túl okos, hogy ilyen legyen? Nem tudom. Mindenesetre, ha valamit, akkor ezt a fajta moralitást meg kell tanulni innen, és igyekezni kell kedvesnek lenni az otthoniakkal. Aztán, hogy ez a gyakorlatban hogy fog megvalósulni... Hát az egy másik blogbejegyzés témája, de inkább egy egész könyv témája lehetne, vagy nem. Oylan, mint ha "hogyan értsük meg a nőket" című könyv. Vagy több ezer, millió oldal, kötet, akármi és a végére oda van írva, hogy a változtatás jogát fenntartjuk, vagy aki esetleg olyan, hogy egy kis fecni az egész, amire az van ráírva, hogy "meg se próbáld" vagy "esélytelen", esetleg három pont, vagy üresség.
Ezen magasröptű gondolatok után folytatom az utamat, s meglátjuk, hogy estig mennyi újabb szellemi értékkel gazdagíthatom a világot, de az olvasóközönséget biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése