Bécsig a repülés zavartalan volt, szépek voltak a felhők, szinte végig láttam a földet, még a Fertő-tavat is felismertem.
Bécsben egy kisebb várakozás után indultunk New Yorkba. Hatalmas volt a repülőgép, csak a helyek szűkek voltak. :/ Az út 8 órás volt, a második óra után már leszálltam volna, a hetedik óra utána meg már szinte semmi sem érdekelt. Kis részletekben alig tudtam egy órát aludni. Nagyon rossz volt. Végig fájt a fejem, nagyon, és csak nem rég múlt el.
Leszállás előtt kb. fél órán keresztül kőröztünk NY felett, olyan 590-610 m magasan. A pilóta folyamatosan emelkedett, majd süllyedt. Fájt a fejem, liftezett a gyomrom, már alig vártam, hogy leszálljunk. Leszálltunk. Természetesen a repülőgépen kapott műanyag tányérok és pokróc is velünk jött, "jó magyar" szokás szerint.
Be kellett lépni az USA-ba. Ujjlenyomatot vettek, lefényképeztek, szinte bűnügyi nyílvántartásba vettek minket.
Sárga taxival eljöttünk a szállásig, majd kis pihenés után nekivágtunk a nagy ismeretlennek. A taxiban összehaverkodtunk a sofőrrel, aki indiából vándorolt be 3 éve. Kicsit törte az angolt, de meglepődtem, hogy miylen jól el tudtam beszélgetni vele. Megértette amit mondtam és én is értettem, hogy mit mond.
Miután megérkeztünk, elmentünk egy boltba, ahol vettünk valami olyat, ami majd érződni fog rajtam, ha hazamegyek. Vettünk Pringlest, füzetet, innivalót. A füzet azért kellett, mert kapok nagyon jó kis leveleket, beszállókártyát és egyéb papírokat, valamint kis megjegyzéseket is fűzhetek hozzá.
Az egyik sarkon egy utcai hot dog árustól vettünk hot dogot. Ezután kezdett alábbhagyni a fejfájásom.
Majdnem felmentünk az Empire State Buildingre, de mivel ködös volt az idő, inkább lent maradtunk, holnap megpróbáljuk újra.
Nagyon sok fényképet csináltam, mert minden új és nagy.
Ma olvastuk, hogy van valahol magyar negyed a városban, így kitaláltuk, hogy elmegyünk oda, hátha látunk magyarokat, de sajnos nagyon messze van, a város egy teljesen másik végében. Már-már elképzeltem, hogy itt is találkozunk magyarokkal. Vajon felismerném őket? Hát én nem. De ők engem biztos. Piros-fehér-zöld karkötő, Tisza cipő, Diadorra hátizsák (és még a repülőről is ellopja a cuccokat)... Szinte lerí rólam, hogy magyar vagyok... :)
Összességében annyira nem tetszik New York, bár mi egy nagyon kis részét láttuk még. A város nagy, de a legtöbb utca kicsi, és csak az furcsa, hogy a mellettünk lévő házak a magasba nyújtóznak, mintha el akarnák érni az eget. Ezen kívül büdös van.
A másik, ami engem szmély szerint nagyon zavar, hogy itt-ott előfordul egy szép román stílusú templom, ám a sok felhőkarcoló között olyan, mintha egy kis vegyesbolt lenne a nagy panelházak között. Ezek az amerikaiak nem átallanak egy olyan ocsmány nagy hányást építeni egy szép templom köré, s ezzel teljesen le is árnyékolják azt.
A másik érdekes dolog, hogy szinte minden épületről nem egy, hanem legalább 800 amerikai zászló csüng alá. Itt nem zavarja az embereket. A repülőtérről a városba tartván is láttunk egy csomó kis házat fa szerkezettel, amin szintén ott volt a nemzeti zászló. Kicsit elgontolkodtam ezen. Nálunk alig van kint valahol, most pedig, hogy a miniszterelnökünk a sajtótájékoztatókat úgy tartja, hogy közbena háttérben sorakoznak a zászlók, rögtön fasisztának vagy nacionalistának kiáltják ki. ... politizálás vége.
Utána visszajöttünk a szállásra. Persze, ha már itt vagyunk, nekiállunk wi-fit élénkíteni, majd dolgozni kezdünk. Mostmár csak a Zsuzsa dolgozik én éppen blogot írok, Anya meg győzköd bennünket, hogy ő aztán nem alszik, pedig mégis, és bármikor felkeltjük, hogy héé, szent meggyőződéssel vallja, hogy ő nem alszik, és képben van :) ez utóbbi mondjuk tényleg igaz.
Akárhogy is, fárasztó egy nap volt ez a mai. Távolkerülni az otthontól, sok órát repülni, várakozni, sétálni. A holnapi nap jobb lesz remélem, és holnap este talán valami értelmes blogbejegyzés is születik, nem ilyen összevissza-semmilyen, mint ez a mai.
Kapcsolat vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése